Gazdaság

Vatta középkori történetének meghatározó eleme volt a szántóművelés, az állattenyésztés és a szőlőtermelés. A településnek a XVI. században vízimalma, a XIX. században szárazmalma volt, földesúri tulajdonban.

A tradicionális mezőgazdaságot folytató Vattán a népesség túlnyomó hányada a XX. század közepéig a mezőgazdaságban talált munkalehetőséget. A gyümölcstermesztés jelentősége az 1930-as években nőtt meg, amikor gyümölcstermesztő-birtokhasznosító szövetkezet alakult a faluban. A községnek abban az időben bolgárkertészete is volt, ahol zöldséget belterjesen, öntözéses módon termesztettek.

A XX. század első harmadáig a vattaiak háromnyomásos rendszerben művelték a határt. A II. világháború utáni földosztás tovább erősítette Vatta mezőgazdasági jellegét. Ezen folyamat csökkenése az 1950-es évektől figyelhető meg, amikor Vatta gazdasága ipari-agrár jellegűvé vált.

A II. világháború után főleg kukorica, búza, lucerna, cukorrépa, borsó és árpa termesztésével foglalkoztak a lakosok, azonban mindenkor a gabonafélék és a kukorica termesztése dominált. Utóbb jelentőssé vált a takarmánynövények termesztése is.

A múlt század végén a korábbi időszakhoz képest az állattenyésztés is változásokon ment keresztül. A nagyállattartásban a szarvasmarha-tenyésztés volt a meghatározó. A lakosok nagy számban tenyésztettek sertést is. Kisebb számban ló-, juh-, kecske-, szamár-, bivaly-, baromfitartással foglalkoztak a helyiek.

1949 folyamán megindult a gyors ütemű szövetkezetesítés, melynek három típusa volt. Vattán csak 1952 őszén vetődött fel a közös gazdálkodás gondolata.

Az 1980-as években a gazdasági és politikai változások mind a tsz-t, mind az állami gazdaságot kedvezőtlenül érintették. A rendszerváltás után mindkettőt felszámolták.