Vatta község története
Vatta monográfiája
Letölthető»

 

 

Történelem

Néveredet
Vatta település neve személynévből keletkezett magyar névadással. A helyi népi hagyomány szerint nevezetét a XI. században élt pogány Vata vezértől kapta.
Ezen település és a XIV. században feltűnő, hasonló nevű település közt nincs történelmi kapcsolat.
A község első írásos említése 1323. szeptember 23-án tűnik fel a váradi káptalan által kiadott Barátnyáráddal kapcsolatos oklevélben. A településnek valószínűleg nevet adó Wattay család már 1303-ban feltűnik az oklevelekben.
A következő századokban a település Vatha, Woytha, Watha, Bata névalakban szerepel a forrásokban. 1475-től találkozunk Felsővatta, 1504-től Alsóvatta elnevezésekkel, mely arra utal, hogy két különálló községről volt szó, ami idővel összetelepült.
Településtörténet

A Wattay család kezdetben egyedül birtokolta a falut, majd később öröklés, házasság, megszakadás vagy vétel útján a vérrokonok és idegenek között egyre többen jutottak Vattán birtokrészekhez. A feljegyzések a település birtokosai között említik a Pethres, Rozgonyi, Szennyes, Vad, Deák, Bihari, Wattay, Forró, Lökös, Pelbárt, Battha, Négyessy, Tibold, Nagy, Szepessy stb. családokat.
A török hódoltság Borsod megyére 1544-ben, Mehmed budai pasa hadjáratával köszöntött be. A felégetett, kifosztott falvak között volt Vatta is. A község lakói a török idő alatt eredeti lakóhelyüket három ízben kényszerültek hosszabb-rövidebb időre elhagyni. Előbb 1544 és 1548 között, majd 1554-1555-ben, utóbb a mezőkeresztesi csata után, a XVI. század végén, amikor a török a késedelmes adófizetés miatt dúlta fel a falut.
A falu lakosságát jórészt kisnemesek alkották, voltak jobbágyaik, zselléreik és más szolgálóik. A török pusztítás után nagyobb arányú betelepülésre csak az 1730-as években került sor, amikor nagyobb számban szlovák és ruszin, római és görög katolikusok érkeztek a faluba.A betelepítettek és a bevándorlók leginkább az állattenyésztő, a pásztorkodó elemek arányát növelték. A cigányok a XVIII. század közepén jelentek meg a faluban. II. József által 1784. júliusában elrendelt első népszámlálás adatai szerint Vattán 127 házban 181 család élt, ami 806 fős lélekszámot jelent (1828-ban 822, 1857-ben 904, 1900-ban 1048, 1930-ban 1383, 1960-ban 1191, 2000-ben 967 fő élt a községben).Jelentős népességcsökkenést eredményezett Vattán a kolera (71 halott), mely 1831. július 28-án érte el a falut.
Időnként más járványos betegségek is pusztítottak: himlő, tífusz, gümőkor, vérhas stb. A gyakran fellépő éhínség, valamint a századfordulón Amerikába való kivándorlás is hozzájárult a népesség fogyásához.

1848 májusától a vattai úrbéresek mindennemű feudális szolgáltatás teljesítését beszüntették. Ferenc József által 1853-ban kiadott "úrbéri pátens" és "földtehermentesítési nyílt parancs" után a "nagy osztozkodás" a községben 1856 és 1864 között többnyire megvalósult. Eltekintve néhány falusi ipart művelő mesterembertől, a XVIII-XIX. században a lakosság egésze a mezőgazdaságból élt.
1914
-ben, az első világháború kitörését követően Vattáról a férfi lakosok közül 152 fő volt kénytelen a frontra menni. 1917-ben nagyarányú rekvirálásokra került sor a faluban. Vatta lakói közül 38-an haltak hősi halált, négyen hadirokkantak lettek.

A Szemere Park 2012 évben került kialakításra

A hősök emlékét őrzi az 1926 októberében felállított emlékmű, melynek alkotója Pásztor János szobrászművész.

A II. világháború évei újabb nehéz éveket hoztak Vatta népére. A község zsidó lakosságát (8 család) 1944 májusában deportálták.

1944. november 12-én az újabb szovjet támadás következtében súlyos harcok dúltak különösen Szakáld és Vatta között. A lakosok egy része a harcok elől Borsodgesztre és a környék tanyáira menekült. A faluban november 15-e reggelén ütköztek meg először a német és orosz páncélosok. A község november 16. és 18. között többször is gazdát cserélt. 19-én az oroszok végérvényesen elűzték a németeket Vattáról.

A harcok alatt 8 polgári lakás és a jegyzői iroda hasznavehetetlenné vált. A községháza is erősen megrongálódott, melynek felújítása 1950-re készült el. Itt kapott helyet a jegyzői lakás, valamint a községi könyvtár is (ma ebben az épületben van a község polgármesteri hivatala). A harcok folyamán minden hivatalos irat, anyakönyv stb. megsemmisült. Gyakori volt az orosz és román rekvirálás. A helyi előljáróságnak 1950-ig a legfontosabb feladata mindvégig a háborús pusztítások megszüntetése volt.

1956. október 24-én (a forradalom kitörését követő napon) kb. 60-80 fős csoport jött Vattára Harsány irányából nemzeti színű zászlókkal. A tüntetők a vattai párthelyiségből mindent kiszórtak, a vörös csillagot leverték. A tömeg elvonulása után teljes lett a nyugalom a községben, megválasztották a Munkástanácsot, melynek legfontosabb feladata a rend és a nyugalom biztosítása volt.A településnek 1937-től lett önálló távbeszélő központja, ami postahivatallá 1939. december 1-én lépett elő. Korszerű orvosi rendelője és orvosi lakása 1969-ben lett a falunak, korábban körorvos látta el a betegeket, aki Harsányból járt át Vattára. A fiókgyógyszertár és a fogorvosi rendelő kialakítása 1997-ben valósult meg.

 

KÖZIGAZGATÁS

A falu mindenkori vezetőségének legfontosabb feladata az volt, hogy a területén élő népességnek az életkörülményeit a lehetőségekhez képest a legjobban szervezze és irányítsa. A település valószínűleg a XVII.-XVIII. század fordulóján kulturális község lett, ami azt jelentette, hogy nem álltak földesúri hatalom alatt.

A XVIII. század második felében már saját pecsétnyomója volt Vattának. A település hivatalos ügyeit a mindenkori bíró házánál, a XIX. század első felében már az erre a célra épített Faluházban intézték.

Vatta 1895-ben nagyközség lett (korábban jogállását tekintve falu volt). Az adókivetést helyben végezték, az adóhivatal és járásbíróság Mezőkövesden, a törvényszék Miskolcon működött.

1950-ben, amikor végérvényesen rendezték a megyék kérdését, a 14 járás közül Vatta a mezőkövesdi járás települése lett. Ugyanezen évben lett Vatta önálló tanácsú községgé. A helyi önkormányzatok csak a rendszerváltás után, 1990-ben álltak fel újra.

KÖZMŰVELŐDÉS

Vattán 1890-ben már olvasókör működött és műkedvelő előadásokat tartottak.1930-ban alakult meg a Vattai Vadásztársulat és a Polgári Lövészegyesület, valamint a Dalosegylet és Ifjúsági Egyesület. Ezeket az egyesületeket a háború után felszámolták. A fiatal fiúk, férfiak vallásos és nemzeti szellemű nevelésére alakult a cserkész- és a leventemozgalom.A két világháború között a felekezeti tanítók gyakorta létesítettek gyermek- és felnőtt színjátszó csoportokat, akik különböző népszínműveket adtak elő. Az előadásokat az iskolában tartották, majd egy II. világháború előtti parádés istállóból alakították ki a falu kultúrházát.Az 1960-as évektől 2-3 színdarabot mutattak be évente a helyi szereplők. A művelődési ház termébe 183-an fértek be, míg az abban kialakított moziban 120-an nézhették a vetített filmeket.A környék elismert szervezete volt a helybéli asszonyokból álló Pávakör és a citerazenekar. Évtizedeken át eredményesen működött a Tűzoltó Egyesület.

A vattai községi könyvtár 1950-ben létesült, bár alapjainak lerakása 1948-ra nyúlik vissza. A szűkös helyen télen fűteni sem lehetett, így a könyvtár végül a tanácsháza épületében kapott helyet. A megbízott könyvtáros által vezetett intézmény heti két alkalommal, összesen négy órában van nyitva.

 


dr. Molnár Sándorné
polgármester

Riport Korán Istvánnal
© 2005-2025 Minden jog fenntartva! Me-NET Kft. Miskolc
A weboldalak tartalmának, képeinek másodközlése, felhasználása csak a tulajdonos írásos engedélyével lehetséges.