|
 |
Történelem |
 |
Néveredet
Vatta település neve személynévből
keletkezett magyar névadással. A helyi népi hagyomány
szerint nevezetét a XI. században élt
pogány Vata vezértől kapta.
Ezen
település és a XIV. században feltűnő,
hasonló nevű település közt nincs történelmi kapcsolat.
A
község első írásos említése 1323. szeptember
23-án tűnik fel a váradi káptalan által kiadott
Barátnyáráddal kapcsolatos oklevélben. A településnek
valószínűleg nevet adó Wattay család már
1303-ban feltűnik az oklevelekben.
A
következő századokban a település Vatha, Woytha,
Watha, Bata névalakban szerepel a forrásokban.
1475-től találkozunk Felsővatta,
1504-től Alsóvatta elnevezésekkel, mely arra
utal, hogy két különálló községről volt szó, ami idővel
összetelepült.
Településtörténet
A Wattay család kezdetben egyedül birtokolta
a falut, majd később öröklés, házasság, megszakadás
vagy vétel útján a vérrokonok és idegenek között egyre
többen jutottak Vattán birtokrészekhez.
A feljegyzések a település birtokosai között említik
a Pethres, Rozgonyi, Szennyes, Vad, Deák, Bihari, Wattay,
Forró, Lökös, Pelbárt, Battha, Négyessy, Tibold, Nagy,
Szepessy stb. családokat.
A török hódoltság Borsod megyére 1544-ben,
Mehmed budai pasa hadjáratával köszöntött be. A felégetett,
kifosztott falvak között volt Vatta
is. A község lakói a török idő alatt eredeti lakóhelyüket
három ízben kényszerültek hosszabb-rövidebb időre elhagyni.
Előbb 1544 és 1548
között, majd 1554-1555-ben, utóbb a
mezőkeresztesi csata után, a XVI. század
végén, amikor a török a késedelmes adófizetés miatt
dúlta fel a falut.
A falu lakosságát jórészt kisnemesek alkották, voltak
jobbágyaik, zselléreik és más szolgálóik. A török pusztítás
után nagyobb arányú betelepülésre csak az 1730-as években
került sor, amikor nagyobb számban szlovák és ruszin,
római és görög katolikusok érkeztek a faluba.A betelepítettek
és a bevándorlók leginkább az állattenyésztő, a pásztorkodó
elemek arányát növelték. A cigányok a XVIII.
század közepén jelentek meg a faluban. II. József
által 1784. júliusában elrendelt első
népszámlálás adatai szerint Vattán 127
házban 181 család élt, ami 806
fős lélekszámot jelent (1828-ban 822, 1857-ben 904,
1900-ban 1048, 1930-ban 1383, 1960-ban 1191, 2000-ben
967 fő élt a községben).Jelentős népességcsökkenést
eredményezett Vattán a kolera (71
halott), mely 1831. július
28-án érte el a falut.
Időnként más járványos betegségek is pusztítottak: himlő,
tífusz, gümőkor, vérhas stb. A gyakran fellépő éhínség,
valamint a századfordulón Amerikába való kivándorlás
is hozzájárult a népesség fogyásához.
1848
májusától a vattai úrbéresek mindennemű feudális szolgáltatás
teljesítését beszüntették. Ferenc József
által 1853-ban kiadott "úrbéri pátens" és
"földtehermentesítési nyílt parancs" után
a "nagy osztozkodás" a községben 1856
és 1864 között többnyire megvalósult.
Eltekintve néhány falusi ipart művelő mesterembertől,
a XVIII-XIX. században a lakosság egésze
a mezőgazdaságból élt.
1914-ben, az első világháború kitörését követően
Vattáról a férfi lakosok közül 152
fő volt kénytelen a frontra menni. 1917-ben
nagyarányú rekvirálásokra került sor a faluban. Vatta
lakói közül 38-an haltak hősi halált, négyen hadirokkantak
lettek. |
|
|
|
|
|
|
|
A
Szemere Park 2012 évben került kialakításra |
A
hősök emlékét őrzi az 1926 októberében felállított emlékmű,
melynek alkotója Pásztor János szobrászművész.
A
II. világháború évei újabb nehéz éveket hoztak
Vatta népére. A község zsidó lakosságát (8 család) 1944
májusában deportálták.
1944.
november 12-én az újabb szovjet támadás következtében
súlyos harcok dúltak különösen Szakáld és Vatta
között. A lakosok egy része a harcok elől Borsodgesztre
és a környék tanyáira menekült. A faluban november
15-e reggelén ütköztek meg először a német
és orosz páncélosok. A község november 16. és 18. között többször
is gazdát cserélt. 19-én az oroszok végérvényesen
elűzték a németeket Vattáról.
A
harcok alatt 8 polgári lakás és a jegyzői
iroda hasznavehetetlenné vált. A községháza is erősen megrongálódott,
melynek felújítása 1950-re készült el. Itt kapott helyet a
jegyzői lakás, valamint a községi könyvtár is (ma ebben az
épületben van a község polgármesteri hivatala). A harcok folyamán
minden hivatalos irat, anyakönyv stb. megsemmisült. Gyakori
volt az orosz és román rekvirálás. A helyi előljáróságnak
1950-ig a legfontosabb feladata mindvégig
a háborús pusztítások megszüntetése volt.
1956.
október 24-én (a forradalom kitörését követő napon)
kb. 60-80 fős csoport jött Vattára
Harsány irányából nemzeti színű zászlókkal. A tüntetők
a vattai párthelyiségből mindent kiszórtak, a vörös csillagot
leverték. A tömeg elvonulása után teljes lett a nyugalom a
községben, megválasztották a Munkástanácsot, melynek legfontosabb
feladata a rend és a nyugalom biztosítása volt.A
településnek 1937-től lett önálló távbeszélő
központja, ami postahivatallá 1939. december 1-én
lépett elő. Korszerű orvosi rendelője és orvosi lakása 1969-ben
lett a falunak, korábban körorvos látta el a betegeket, aki
Harsányból járt át Vattára.
A fiókgyógyszertár és a fogorvosi rendelő kialakítása 1997-ben
valósult meg.
KÖZIGAZGATÁS
A
falu mindenkori vezetőségének legfontosabb feladata az volt,
hogy a területén élő népességnek az életkörülményeit a lehetőségekhez
képest a legjobban szervezze és irányítsa. A település valószínűleg
a XVII.-XVIII. század fordulóján kulturális
község lett, ami azt jelentette, hogy nem álltak földesúri
hatalom alatt.
A
XVIII. század második felében már saját pecsétnyomója
volt Vattának. A település hivatalos ügyeit
a mindenkori bíró házánál, a XIX. század
első felében már az erre a célra épített Faluházban
intézték.
Vatta
1895-ben nagyközség lett (korábban jogállását tekintve
falu volt). Az adókivetést helyben végezték, az adóhivatal
és járásbíróság Mezőkövesden, a törvényszék Miskolcon működött.
1950-ben,
amikor végérvényesen rendezték a megyék kérdését, a 14
járás közül Vatta a mezőkövesdi járás települése
lett. Ugyanezen évben lett Vatta önálló tanácsú
községgé. A helyi önkormányzatok csak a rendszerváltás után,
1990-ben álltak fel újra.
KÖZMŰVELŐDÉS
|
Vattán
1890-ben már olvasókör működött és műkedvelő
előadásokat tartottak.1930-ban
alakult meg a Vattai Vadásztársulat és a Polgári
Lövészegyesület, valamint a Dalosegylet
és Ifjúsági Egyesület. Ezeket az egyesületeket
a háború után felszámolták. A fiatal fiúk, férfiak vallásos
és nemzeti szellemű nevelésére alakult a cserkész- és
a leventemozgalom.A
két világháború között a felekezeti tanítók gyakorta
létesítettek gyermek- és felnőtt színjátszó csoportokat,
akik különböző népszínműveket adtak elő. Az előadásokat
az iskolában tartották, majd egy II. világháború előtti
parádés istállóból alakították ki a falu kultúrházát.Az
1960-as évektől 2-3
színdarabot mutattak be évente a helyi szereplők. A
művelődési ház termébe 183-an fértek
be, míg az abban kialakított moziban 120-an nézhették
a vetített filmeket.A környék elismert szervezete volt
a helybéli asszonyokból álló Pávakör
és a citerazenekar. Évtizedeken át eredményesen működött
a Tűzoltó Egyesület.
|
|
|
A
vattai községi könyvtár 1950-ben létesült,
bár alapjainak lerakása 1948-ra nyúlik vissza.
A szűkös helyen télen fűteni sem lehetett, így a könyvtár
végül a tanácsháza épületében kapott helyet. A megbízott könyvtáros
által vezetett intézmény heti két alkalommal, összesen négy
órában van nyitva.
|
 |
dr.
Molnár Sándorné
polgármester |
Riport
Korán Istvánnal |
|